Hej, halászok, halászok!
Merre mén' a hajótok?
Törökkanizsa felé,
Viszi a víz lefelé.
Hej, halászok, halászok!
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik?
Nem eszik az egyebet,
Csak szerelem gyökeret.
Szólj hozzá!
Énekeljünk, énekeljünk,
Guzsalyasba merre menjünk?
Ide, s ide az utcába,
László Józsi kapujába.
Utca, utca, bánat utca,
Bánat kővel van kirakva.
Az is azért van kirakva,
Hogy én járjak sírva rajta.
Nem járok én sírva rajta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon aki rakosgatja,
Járjon aki rakosgatja.
Szólj hozzá!
Ez a kislány, barna kislány sajtárt mos a kútnál,
Arra jár egy magyar huszár, piros pejparipán,
Hallod-e te barna kislány adjál egy kis vizet,
Zsebemben egy Kossuth bankó, mindjárt kifizetlek.
Nem kell nékem a kend pénze, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya.
Hogy ha te vagy az anyádnak legkedvesebb lánya,
Én meg vagyok Kossuth Lajos vitéz katonája!
Ez a kislány megy a kútra, korsó van a karján,
Utána megy a kapitány kesely lábú lován,
Állj már meg te barna kislány adj egy ital vizet,
Van még bankó a zsebembe, mindjárt megfizetek.
Itt a korsó kapitány úr igyék hát belőle.
Egy kérésem volna nekem, hogy ha szíveskedne,
Eressze a babám haza hosszú szabadságra,
Hadd múlassam ki magamat, véle utoljára.
Nem kell bankó, kapitány úr, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya.
Adja ezt a Kossuth bankót világ dámájának,
Hagyjon békét kapitány úr, baka babájának!
Szólj hozzá!
Erdő mellett estvéledtem,
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:
– Én Istenem, adjál szállást!
Már meguntam a járkálást;
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát:
Bátorítsa szívünk álmát;
Adjon Isten jó éjszakát!
Szólj hozzá!
Erdő, erdő, de magas a teteje,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.
Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönt a szemeit kisírta,
Búzavirág, búzakalász árnyába,
Rágondol a régi első párjára.
Szólj hozzá!
Csallóközben Patason, macskát sütnek rostélyon,
Úgy viszik át Balonyba, a nagy lakodalomba.
Vereknyei laposon leesett a kalapom,
Hidasi lány, angyalom, vedd fel az én kalapom.
Három icce kendermag, jaj, de büszke legény vagy,
Mit ér az a büszkeség, hogyha nincsen feleség.
Szólj hozzá!
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat, a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnékem szép szabad életem?
Akkor lesz énnékem szép szabad életem,
Mikor a babámat kedvemre ölelem.
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpör már téged az én gyönge karom.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is...
Söpörtem eleget, söpörjön már más is!
Bort iszik a legény piros az orcája,
Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa.
Ne higgyétek lányok nem pünkösdi rózsa,
Hanem a szerelem lángja lobog rajta.
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat, a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Mikor megtalálta szeretője házát,
Más karjában lelte szíve választottját.
Csillagok, csillagok, boruljatok éjbe!
Ott fekszik a legény erdő sűrűjébe.
Szólj hozzá!
Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom,
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom,
Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével!
Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre,
Megrontatik kezünk által az labanc ereje.
Szabad nékünk, jó katonák, Tisza-Duna közi,
Labancságnak mert nincs sehult ottan semmi közi.
Szólj hozzá!
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ha valaki haza vinne tüzelni,
Kigyógyítanám a gyarló világot,
Akiben én szeretőt nem találok.
De szeretnék csillag lenni az égen,
Éjfél tájban beragyognék az éjben,
Megnézném, hogy ki van fenn a faluban,
Kit ölel a szeretőm a kapuban.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.
De szeretném a szívemet kivenni,
Virág helyett az asztalra letenni,
Hogyha látnád hervadását szívemnek,
Akkor tudnád babám azt, hogy szeretlek.
Jaj, de bajos ketten egyet szeretni,
Tövis közül gyöngyvirágot kiszedni,
Én már tudom mer' én régen próbáltam,
Még az ellenségemnek se kívánom.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Hogyha engem meggyújtana valaki,
Elégetném ezt a cudar világot,
Hogy ne lássam más karján a babámat.
Ázom, ázom azt gondolom hogy esik,
Pedig csak az én szemem könnyedezik,
Sírhatok én könnyezhetek eleget,
Kit szeretek sej, az enyém nem lehet.
De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni,
Éjfél után megkerülném az eget,
Hadd tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
Szólj hozzá!
De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába beragyogni.
Beragyognék hozzája hajnalba',
Csókot kérnék tőle utoljára.
Dombon van egy özvegyasszony háza,
Benne van a lánya vetett ágya.
Rajta van a selyem ágytakaró,
Ez a kislány de kedvemre való.
Szánom-bánom, amit cselekedtem,
Hogy te veled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem, csak szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla.
Szólj hozzá!
Elindultam szép hazámbul,
Híres kis Magyarországbul.
Visszanéztem félutambul,
Szememből a könny kicsordult.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám,
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Én Istenem, rendelj szállást,
Mert meguntam, a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.
Szólj hozzá!
Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját!
Szólj hozzá!
Elmegyek, elmegyek,
El is van vágyásom,
Ebbe' rongyos kis tanyába'
Nincsen maradásom.
Ha elmégy, ha elmégy,
Csak hozzám igaz légy.
Igaz szereteted, babám,
Hamisra ne fordítsd!
Ha jóra fordítod,
Áldjon meg az Isten,
Ha rosszra fordítod, babám,
Verjen meg az Isten!
Szólj hozzá!
Bújdosik az árva madár,
Egyik ágrul másikra száll.
Hát az ilyen árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény.
Elszaladt az aranygulya,
Nem szól már a csengő rajta,
Csak egy maradt a karámba',
Az is beteg, fáj a lába.
Hortobágyi gulyás legény,
Gulyakútba esett szegény.
Szomjan maradt a gulyája,
Itassa meg a babája.
Én is vagyok olyan gulyás,
Nem járok a gáton, mint más.
Sorban legel az én gulyám,
Gyönyörű, drága violám.
Bujdosik egy árva madár,
Minden háztetőre leszáll.
Mindig csak azt csirikolja,
Nem leszünk egymásé soha.
Milyen madár az a madár,
Ki kertembe szólani jár.
Csak szépen szól, de le nem száll,
Futok utána meg nem vár.
Várj meg madár még megvárnál,
Szíved rejtekébe zárnál.
Mint drága kincset tartanál,
Társadnak megmarasztanál.
Hess ki madár a kertemből,
Ne pusztíts ki mindenemből.
Mindenből kipusztítottál,
Kerti rózsám nélkül hagytál.
Kesereg egy árva madár,
Ki ott fenn a fellegen jár.
Hát az olyan árva mint én,
Hogy ne keseregne szegény.
Te kismadár, hogy tudsz élni,
Mikor nem is tudsz beszélni.
Ládd én mennyiket beszélek,
Mégis rózsám nélkül élek.
Szólj hozzá!
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.
Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán sejehaj, félre fordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
Szólj hozzá!
Az ürögi faluvégen szól a muzsika,
Gyere kedves kisangyalom, menjünk el oda.
Ott mulatok kedvemre, babám sír keservesen.
Ropogós csókja rajtam szárad nem felejtem el.
Hej, a decsi nagy kocsmában szól a muzsika,
Ha arra jársz kisangyalom, gyere be oda.
Megforgatlak szívesen, más nézi keservesen.
Hej, a decsi nagy kocsmában szól a muzsika.
Hej, a decsi kertek alja, jaj, de homokos,
Vetek bele rozmaringot, jaj, de illatos.
Vetek bele lenmagot, a szeretőm elhagyott.
Hej, a decsi kertek alja, jaj, de homokos.
Szólj hozzá!
Az én rácsos kapum sárgára van festve,
Oda jár a babám minden áldott este,
Lovát itatgatja, magát csinosítja,
A picike száját a csókra igazítja.
Rózsám, a szemedért mit nem cselekedném,
Dunából a vizet kanállal kimerném,
Annak a medréből igazgyöngyöt szednék,
Az én kedves rózsámnak azzal kedveskednék.
Szólj hozzá!
Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt-hármat szeret, sosincs arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Az az álnok béres legény csalta meg a szívemet.
Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő,
Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső.
Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon,
Most tudom már, miért sajog: elhagyott a galambom.
Szólj hozzá!
A Vidróczki híres nyája
Csörög-morog a Mátrába,
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.
Megyen az nyáj, megyen az nyáj,
Környes-körül a gaz alján.
-Ugyan hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe'?
Hoz' ki, babám, szűröm, baltám,
Hadd menjek az nyájam után,
Mert levágják az kanomat,
Keselylábú ártányomat!
Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől,
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.
A Vidróczki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
"Hej, Vidróczki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!"
"Mit ér nékem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide!"
Szólj hozzá!
A szegedi sugár torony de magos,
Tetejébe fehér galamb leszállott.
Fehér galamb, jól tudom, hogy ki voltál,
Az én rózsám hírhordója te voltál!
Ez a tábla kukorica de sárga,
Talán bizony melegbe lett kapálva?
Eső se jár, mégis megnő magasra,
Nem vagyok a galambommal haragba.
Szólj hozzá!
A szántói híres utca
Cimbalommal van kirakva.
Ha mégegyszer végigmegyek rajta,
Nótát ver a csizmám sarka.
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre gyere szívem Mariskája,
Adj egy csókot utoljára.
Páros csókot nem adhatok,
Nem a te szeretőd vagyok,
Páros csókot csakis annak adok,
Kinek a babája vagyok.
Szólj hozzá!
A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár,
tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár,
tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.
Adsza rózsám a kezedet, forduljunk egyet, forduljunk egyet,
aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet,
aztán menjünk ki a kertbe, hadd szedjünk meggyet.
Beteg az én rózsám, szegény, talán meg is hal, talán meg is hal,
ha meg nem hal, kínokat lát, az is nékem baj,
ha meg nem hal, kínokat lát, az is nékem baj.
A te francos nyavalyádból adjál nekem is, adjál nekem is,
hadd érezzük mind a ketten, érezzem én is,
hadd érezzük mind a ketten, érezzem én is.
Vót nekem egy szép szeretőm, de az olyan vót, de az olyan vót,
ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg vót,
ha egy nap nem láttuk egymást, két nap beteg vót.
Harmadik nap megkérdeztem, téged mi lelt vót, téged mi lelt vót,
a szívemet a szerelem körülfogta vót,
a szívemet a szerelem körülfogta vót.
Szólj hozzá!
A kisnyéki rózsás kertek alatt,
Kisangyalom rozmaringot arat.
Én vagyok a rozmaring szedője,
Kisangyalom a kévekötője.
Gyenge harmat neveli a búzát,
Édesanya neveli a lányát.
De idővel más viseli gondját,
De idővel más viseli gondját.
Szólj hozzá!
A horgosi csárda ki van festve,
Oda jár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.
A horgosi csárda ki van festve.
Oda jár a hegedűs a hegedűvel hegedűzni minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.
A horgosi csárda ki van festve.
Oda jár a furulyás a furulyával furulyázni minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.
A horgosi csárda ki van festve.
Odajár a nagybőgős a nagybőgővel nagybőgőzni minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.
A horgosi csárda ki van festve.
Odajár a klárnétás a klárnétjával klárnétozni minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki.
Szólj hozzá!
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga:
Eszik, iszik a sátorba, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára.
Csillog, villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat,
Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!