De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ha valaki haza vinne tüzelni,
Kigyógyítanám a gyarló világot,
Akiben én szeretőt nem találok.
De szeretnék csillag lenni az égen,
Éjfél tájban beragyognék az éjben,
Megnézném, hogy ki van fenn a faluban,
Kit ölel a szeretőm a kapuban.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Ott is csak a tölgyfa nevet viselni,
Mer' a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül,
Az én szívem soha sincs bánat nélkül.
De szeretném a szívemet kivenni,
Virág helyett az asztalra letenni,
Hogyha látnád hervadását szívemnek,
Akkor tudnád babám azt, hogy szeretlek.
Jaj, de bajos ketten egyet szeretni,
Tövis közül gyöngyvirágot kiszedni,
Én már tudom mer' én régen próbáltam,
Még az ellenségemnek se kívánom.
De szeretnék az erdőben fa lenni,
Hogyha engem meggyújtana valaki,
Elégetném ezt a cudar világot,
Hogy ne lássam más karján a babámat.
Ázom, ázom azt gondolom hogy esik,
Pedig csak az én szemem könnyedezik,
Sírhatok én könnyezhetek eleget,
Kit szeretek sej, az enyém nem lehet.
De szeretnék az égen csillag lenni,
Az ég alján homályosan ragyogni,
Éjfél után megkerülném az eget,
Hadd tudjam meg, hogy a babám kit szeret.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://modern-nepzene.blog.hu/api/trackback/id/tr455342865
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.